Chester: A lemez címe, a Hybrid Theory onnan jött, hogy próbáltuk megfogalmazni, milyen zenét is játsszunk.
Mike: Próbáltuk a személyiségünk minden oldalát megmutatni.
A borítón látható kép apró puzzle-darabkákból áll össze, amit én magam készítettem. (mosolyog) Egyébként a websiteunkon is sokmindent csináltam én, nagyon szeretek bannereken meg grafikákon dolgozni.
A képen látható katona pedig a zenénkben lévő keménység és finomság közti különbséget jelképezi.
Phoenix: Soha nem szerettem semmit sem kategorizálni. Mondjuk ha egy lemezboltban járok, én is szeretem tudni, hogy mit hol találok, de ezenkívül nem igazán izgatnak a kategóriák.
Chester: A marketingesek szeretik, ha egy zene egyértelmuen a rock, vagy az elektronikus kategóriába, vagy épp' mondjuk a hip-hopba sorolható, tőlünk azonban mindennek az elemét kapják az emberek.
Rob: Az zenénkkel különböző zenei ízlésű embereket célzunk meg. Ott vannak a gyerekek, akik a hip-hopért rajonganak, ők is találnak maguknak valamit, és talán így jutnak közelebb a rockhoz, aki pedig a keményebb dolgokat szereti, rajtunk keresztül eljuthat a hip-hophoz.
Phoenix: Soha nem úgy írjuk a számokat, hogy 'ide kell egy hip-hop rész, oda meg egy rock kórus', mert így semmi érzés nem lenne benne. Ehelyett inkább úgy gondolkozunk: ez így az egész; na ez az a hangzás, ami nekünk kell.
Mike: Mindannyian sokféle zenén nőttünk fel, ez tisztán hallatszik a dalainkon.
Brad: Ahhoz, hogy megértsd a zenénket, ismerned kell egy csomó stílust, és azt, hogy ezeknek a zenéknek mik is a jellemzői. Amikor Mike rappelni kezd, az a célja, hogy belecsússzon egy kis ismétlődés a zenébe. Ugyan ott még lenne erre dob meg rap, de a rap valahogy jobban kiemeli az egészet.
Ha meghallgatsz egy hardcore-hiphop számot, hallod, hogy a ritmus, a dob teljesen le van csupaszítva, egészen egyszerű, mert a lényeg a szövegé.
Mike: Amikor Chester és én szöveget írunk, akkor előtte leülünk, átdumáljuk, hogy miről is szóljon. Egyetlen ötletet kell csak kitalálnunk, arról szól az egész dal. Az ötlet és a kettőnk gondolata; így készül az egész lemez.
Chester: Egyértelműen más az, amikor ketten írunk egy dalt, vagy amikor én egymagamban állok neki a munkának. Ha egyedül dolgozol, akkor mindig meg kell kérdezned mások véleményét, és kiállni az igazad mellett, ha törik, ha szakad. És itt jön a különbség: ha párosban dolgoztok, így sokkal kreatívabb az egész munka. Szóval valahol tényleg egyszerűbb.
Mike: Szerintem rengeteg közös vonásunk van, még ha nem is mernénk ezt bevallani egymásnak. Hasonló a kiállásunk, a gondolkozásunk, és nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
Joe: Úgy néz ki a munka, hogy valaki feldob egy ötletet, aztán mindenki szépen hozzátesz valamit, és aztán a végén egy egésszé dolgozzuk a dalt. Persze mindent több százszor eljátsszunk, és persze használunk számítógépet is, ezen alakítjuk, és persze ezen készülnek az alapok. Mike-nak és nekem is van otthon gépünk, ezen dolgozunk sokat. Éppen ezért mielőtt belépnénk a stúdióba, majdnem teljesen a fejünkben van, hogy mit is akarunk csinálni.
Chester: Sajnos meg kellett változtatnunk a zenekar nevét, ami elég kellemetlen, mert egy dalt mégiscsak könnyebb megírni, mint egy zenekar nevét kitalálni. Iszonyú sokat agyaltunk egy erős néven, és az első ötlethez képest az találtuk ki, hogy ennek abszolút ne legyen semmi jelentése. A Linkin Park egy ilyen buta dolog, ugyan egy parkról vettük a nevet, de semmi köze hozzánk, nem is ott élünk, egyszerűen csak megláttuk, és azt gondoltuk, hogy nem is rossz. Úgyhogy végül ez maradt. Különben is szerintem sokkal jobb, hogyha a zene miatt emlékeznek a nevünkre, nem pedig fordítva.
Phoenix: 5 és fél éve már annak, hogy találkoztam Braddel, a főiskolán volt mindez. Brad akkor már rég együtt dolgozott Mike-kal, a középiskola óta zenéltek. Mike a művészeti suliban találkozott Joeval.
Joe: Egy művészeti középsuliba jártunk, én még csak egy éve voltam ott, ő pedig végzős volt. Aztán én is ott hagytam, főleg azért, mert nagyon érdekeltek a filmekben használt különleges effektek, és inkább ezekről akartam tanulni. Minden klipünkbe belekontárkodtam egy kicsit. Azon vagyok, hogy egy igazán sajátos képi világot alakítsak ki a zenekarnak. Látszik is a változás, ti is látjátok majd a következő klipünkben. Szeretnénk, hogyha a viedónk is egységes lenne, de emellett a képi anyag is hasonló volna. Ezért is viselem annyira a szívemen a klipjeink sorsát.
A zenekarban ott van 6 kreatív elme, akik csak úgy ontják magukból az ötleteket. A klipjeink forgatókönyveit is mi magunk írtuk. Mike és Chester a szövegekért felelnek, ami azért nagyon jó kombináció, mert egészen más oldalról közelítik meg a dolgokat, de az emberek mégis nagyon szeretik ezeket a szövegeket, mert ez a kettőség egy nagyon érdekes dolgot szül magából. Valahogy mindenkit megszólítanak a szövegek, nem tudom, hogy csinálják, de így van.
Chester: Mike és én különböző világokból jöttünk, más hely, más életvitel, más gondolkodásmód, de azon vagyok, és mindannyian azon vagyunk, hogy összecsiszoljuk a munkánkat, mert fontos, hogy ugyanazt a történetet meséljük el, de beleépítve a különböző személyiségeinket, csak máshogy. Én az énekkel például. Ő pedig rappel. Ezért mondom azt, hogy más a kifejezésmódunk. Ami összeköt bennünket, az pedig a szöveg.
Bourdy, a dobosunk nagyon jófej gyerek. (mosolyog) Mindig vidám, soha nem panaszkodik, és rengeteg energiát ad a zenénknek. Nagyon kemény, és ettől a zenénk is sokkal zúzósabb lesz.
Mike: Rob megizzaszt minket a koncerten, (mosolyog) ő az, aki arra figyel, hogy mindenki 100% erőbedobással dolgozzon. Ez persze nem mindig megy ám könnyen, mert ha már régóta úton vagy, akkor úgy kimerülsz, hogy szinte egy edzőre van szükséged, aki folyamatosan suttogja a füledbe, hogy "tudsz még jobb is lenni, gyerünk, folytasd, csak csináld".
Rob: Amikor Chester először eljött hozzánk, emlékszem; épp' egy olyan dalt próbáltunk, amit nagyon nehéz volt énekelni, Chester pedig simán kiénekelte. Totál kivoltunk, csak néztünk és mosolyogtunk, én is csak játszottam, és közben azt gondoltam: "hú, ennek a csávónak aztán van hangja". (mosolyog) Még meg sem beszéltük, de mind tudtuk, hogy ő lesz az énekes. Volt ott valaki más is a stúdióban, aki a meghallgatásra jött, de azt mondta Chesternek, hogy abba is hagyja, inkább feladja. Nem is volt ez egy túl nagy meghallgatás, mert szinte egyből rátaláltunk Chesterre.
Phoenix: Kerestek egy basszusgitárost, én meg jelentkeztem. Így aztán a középiskola befejezése óta minden időmet és erőmet a zenekarnak szentelem. Volt 1 év, vagy lehet, hogy inkább másfél, amikor kiszálltam a csapatból. Épp' akkor, amikor felvették a lemezt. Szóval, hát nem én játszottam fel a basszust a lemezen, de a dalokat annak idején még együtt írtuk a kezdetekkor. Aztán visszajöttem, és megint főállásban játszom velük, és mondhatom, abszolút nem bánom, de tényleg.
Brad: Furcsa módon a legkönnyebb dolog - hiába vagyunk hullafáradtak - élőben játszani. Mert lehet, hogy valami kiszippantotta minden energiádat, hirtelen mindent elfelejtesz, még azt is, hogy mindjárt összeesel a fáradtságtól, az erő visszatér beléd, és csak úgy szikrázol az energiától a színpadon.