-Chester, nemrég azt nyilatkoztad, hogy még mindig nem tértél magadhoz, hogy ilyen gyorsan sikeres lett a csapat.

Chester: Nem tagadom, hanyatt vágódtam ettől. Olyan, mintha felébrednék, és még mindig álmodnék. Ez a leghosszabb és legjobb álmom életemben. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor együtt vagyok egy csajjal, aki egy bombázó, és én csak élvezem az együttlétet, és soha nincs vége!

-Nemrég még kis klubokban léptetek fel, ma már saját weboldalatok van, több millióan figyelik minden lépéseteket, és a koncertjeiteken is stadionokat töltötök meg...

Chester: Na látod, ezért is nagyon odavagyok. Imádom látni, ahogy gerjednek ránk, valósággal szexuális izgalom fog el, amikor több ezer ember kórusban énekli a dalainkat. Ez maga a csoda! A Hybrid Theory megjelenése óta pedig már lépni sem tudunk rajongók és újságírók nélkül. Ez néha idegesít, néha pedig maximális élvezetet nyújt. Azt hiszem, erről álmodtam, hogy egyszer sztár leszek. Most itt van, és élvezem. Reggelenként néha poénból pózolok a tükör előtt.
Mike: Szerintem ezzel kapcsolatban csak arra kell figyelnünk, nehogy olyan kényes, megasztár seggfejek legyünk, mint jó néhányan.

-Nem gondoltátok hogy elég fura név a Linkin Park?

Mike: Nem véletlenül találtuk ki ezt a nevet. Szerintem tök jó, és könnyen megjegyezhető.
Chester: Ez egy valóban létező park neve. De nem ez volt a kiindulási pont, ugyanis eredetileg nem Linkin Park volt a nevünk, hanem Hybrid Theory, amelynek az emlékét ma a lemezünk viseli. Azért kellett megváltoztatni, mert már futott ilyen névvel egy banda. Azt hiszem, a Hybrid Theory illett hozzánk a legjobban. És hogy mi ez? Nos, ez nem más, mint a zenénk neve, hiszen úgy gondoljuk, egyfajta hybrid zenét csinálunk. Nem akarjuk, hogy beskatulyázzanak, hogy a Linkin Park hiphopot vagy rockot játszik. Nem, ez a saját zenénk, ez a mi hybrid theory-nk.

-Azt mondják, a Linkin Park a Korn, Limp Bizkit és a Papa Roach egyvelege. Mit szóltok hozzá?

Mike: Amikor elhatároztam, hogy zenekarban fogok játszani, tudtam, hogy valami mást fogok csinálni, mint az akkori sztárok. Két koncertet láttam alig egy hét különbséggel, az Antrax-et és a Public Enemy-t, és már akkor érett bennem, hogy milyen stílus az, ami közel áll hozzám. A bandában mindenki más zenét szeret, ezért olyan a Linkin Park, amilyen. Sokszínű. Van, aki Busta Rhymes-ért van oda, van, aki Ozzy Osbourne-ért. Ez a mi erősségünk.
Chester: Sokan, sok mindent mondtak már rólunk. Egy tény: ez a mi zenénk. A szövegekről meg annyit, hogy amikor leülünk, hogy megcsináljuk egy-egy dal alapját, mindig azt mondjuk, itt van a nagy lehetőség előttünk, hogy bebizonyítsuk, nem vagyunk bunkók, tudunk gondolkodni, vannak gondolataink.
Mike: Szeretnénk azt is elérni, hogy az emberek egy gondolatvilágot kössenek a Linkin Parkhoz, ne csak az erőszakot és a keménykedést. Ezt tükrözi a szövegek és a klipek képi világa is. Persze ez nem jeleni azt, hogy elbújunk a saját árnyékunk mögé. Ha ki akar jönni valami, azt kimondjuk, de úgy gondolom, hogy sokan azt is értékelik bennünk, hogy a Linkin Park nem egy egyszerű rockcsapat, szegényes gondolatvilággal, akik csak ritmikusan a FUCK szócskát ismételgetik.

-Ti hatan eredetileg is haverok voltatok?

Mike: Ez a történet most már elég régre nyúlik vissza. Valamikor 5 évvel ezelőtt kezdődött: egy suliba jártam Dél-Californiaban Brad-del és Rob-bal, akik már akkor is nagy haverok voltak. Az azonos zeneszeretet elég gyorsan összeragasztott velük, bár akkor még nem voltak nagyra törő terveink. Érettségi után a Pasadena-i művészeti egyetemre jártam, ott találkoztam Joe-val, aki akkor volt DJ. Az utolsó mozaik a Linkin Park felállásához Chester és Phoenix érkezése volt.
Chester: Igen. Én a szomszédos államból, Arizonaból jöttem, de amikor megismertem a többieket, azonnal tudtam, hogy ebből lesz valami. Gyorsan összehaverkodtunk, és ebből lett a zenekar.

-Mivel tudtatok kiemelkedni a többi rockegyüttes közül?

Mike: A zene nagyon fontos, mi pedig erre is és a szövegre is nagy hangsúlyt fektetünk. Már a kezdetektől úgy gondoltuk, hogy nem elég belecsapni a gitárokba, nem elég hevesen káromkodni a színpadon, hanem belementünk mindenfelől az apró részletekbe.
Chester: Tehát ez azt jelenti, hogy a FUCK szó minden egyes betűjét kivesézzük, ellentétben másokkal-ez az igazi mélyre ásás.

-Azt mondják, abban is különböztök más zenekaroktól, hogy el szoktatok vegyülni a zenekarotokkal.

Chester: Most miért tagadjuk le, hogy mi is pont olyanok vagyunk, mint ők! Úgyhogy megbeszéltük, hogy mindig van pacsizás, autogramosztás, meg köszöngetés koncert előtt, alatt és közben, és persze egyszer-kétszer nem hagyunk ki olyan bulikat sem, ahová elhívnak. Mondjuk ez mostanában nehezebb, mint korábban, amikor néhány száz vagy ezer embere előtt léptünk fel, de nem akarunk kibújni a bőrünkből. Mi is ugyanazt a ruhát hordjuk, ugyanazt a zenét hallgatjuk, ugyanúgy vizelünk, és ugyanannyit iszunk, mint mások, csak most több pénzünk és munkánk van. Én speciel imádom az autogramot a lányok mellére adni, és ezt előszeretettel gyakorlom is.

-Láttam koncerten a Linkin Parkot. Azért nem teljesen szalonképes, amit a színpadon műveltek!

Chester: Arra gondolsz, ahogy kezdünk? Amikor azt kérdezem indításképpen a közönségtől, hogy "ARE YOU MOTHERFUCKERS READY TO ROCK?" Hát igen. Ha kilépünk a színpadra, nem ugyanazok a fiúk vagyunk. Ránézel a közönségre, és egyfajta delíriumba esel arra a két órára. Elveszíted a gátlásaidat, és élvezed azt, hogy együtt vagy velük. Ezt tudom erről mondani.

-De én más dolgokat is láttam...

Mike: Biztos Brad-re gondolsz. Hát ő tud disznóságokat mutogatni. Szerintem, azt hiszi, hogy erre gerjednek a csajok. De hidd el, tényleg egész más a színpadon állni. Régebben én is azt hittem, hogy csak majomkodnak a rocksztárok egy koncerten, de amióta érzem, hogy milyen a hangulat odafentről, tudom, hogy mennyire ki tud bújni az ember a bőréből.

-Szerintetek folytatja diadalútját a Linkin Park 2002-ben is?

Mike: Diadalút? Mi csak zenélünk, és próbáljuk jól érezni magunkat a bőrünkben. Ez eddig OK? Idén van egy turnénk, és tervezünk egy új lemezt is, amelynek anyaga nagyjából már össze is állt.
Chester:Hogy idén is sikeresek leszünk-e, azt nem tudom, de nagyon bírom ezt a felhajtást körülöttünk.